"...de sosem merted megkérdezni" – Fiatal zeneszerzők a foglalkozásukról

Rácz Judit írása

Mi fán terem, miből él, mire figyel és egyáltalán: pontosan mit csinál egy pályakezdő komponista?

A kortárs zene és a nagyközönség kapcsolata közismerten megnehezült ugyan az utóbbi nagyjából száz évben, s ennek okát ki-ki másban véli megtalálni - a közönség lusta követni a művészetet, a zeneszerzők nehezen befogadható műveket írnak, a koncertszervezők nem mernek kockázatot vállalni, a zenészek nem szeretik a nehezet megtanulni, a zeneoktatás csak a régire tanít, "valami" történt a századforduló táján a művészetben stb. -, ez azonban szerencsére nem látszik elriasztani embereket attól, hogy zeneszerzőnek álljanak. Foglalkozásuk gyakorlásáról négy fiatal zeneszerzőt, Varga Juditot (34), Horváth Balázst (37), Sándor Lászlót (38) és Bella Mátét (28) kérdeztük az idén harmadszorra meghirdetett zeneszerzőverseny apropójából (lásd keretes írásunkat).
 
Tornyai Péter, Balogh Gergely Máté, Sándor László, Alessio Elia, Horváth Balázs, Bella Máté

Tornyai Péter, Balogh Gergely Máté, Sándor László, Alessio Elia, Horváth Balázs, Bella Máté

Fotó: BMC

A megkérdezettek válaszainak egybecsengései és eltérései jól mutatják, hogy szabályok vannak, de nincs egyetlen szabály a zeneszerzői életpálya kezdésére és gyakorlására, és gyökeresen eltérő felfogásokkal is lehet sikereket elérni vagy kudarcot kasszírozni. A válaszokból úgy tűnik, a zeneszerzői hivatást mindannyian tizenévesen érezték, az pedig természetes, hogy hangszertanulmányokból kiindulva vagy azok mellett. Varga Judit szerint "minden tehetséges [muzsikus] gyerek ír zenét", csak nem feltétlenül találkozik össze olyan tanárral, aki kellően biztatná és fejlesztené. Bella Máté, az első UMZF verseny (2009) legfiatalabb díjazottja egyenesen úgy véli, a zeneszerzést már az alapfokú zenei képzésben (5-7 éves kortól) kellene tanítani, mert ennek hiányában ma "sok tehetséges zeneszerző elvész; és zeneszerzőből hiány van". A karmesternek készülő Horváth Balázsnak azt mondták, "célszerű zeneszerzést tanulnia"; de akkoriban "nem gondolkodtunk azon, hogy mi lesz a pályán - majd írunk darabokat, és lesz valami. És többnyire lett valami. A maiaknak már inkább kalkulálniuk kell a karriert." A hegedűs Sándor Lászlóban is korán kialakult a szándék; az ő zeneszerzői indulását többen figyelték kissé felhúzott szemöldökkel, mivel a közelmúltig nem járt zeneszerzés szakra, ezért így vagy úgy "kívülállónak" tekintették - pedig jó zeneszerzők mindig voltak, az intézményes zeneszerzés-oktatás viszont - helytől függően - legfeljebb évszázadokban mérhető. A kívülállóságnak előnyei is voltak: szabadabban követhette saját ösztöneit, és többet tanult a saját kárán.

A pályák korai szakaszán különfélék a meghatározó hatások. Horváth Balázs visszanézve nagyon hasznosnak tartja a konzervatív/alapos elméleti képzését; meghatározó volt továbbá bizonyos zenékkel való találkozása egy korai amerikai utazás során, majd Jeney Zoltán tanári hatása. Varga Judit számára a városok és iskolák (Győr, Budapest és mostani lakóhelye, Bécs) voltak fontos csomópontjai a pályafutásának. Abban, hogy bő évtizede Bécsben él, döntő szerepe volt annak, hogy noha itthon keresett munkát, végül egy nagy osztrák állami ösztöndíjban részesült. A kérdésre, hogy érezte-e hátrányát annak, hogy nő, gyors, határozott és meglepő nemmel válaszolt. Sőt, ennek sokféle előnyét érzi - jobban figyelnek rá például. Azt, hogy "tehetséges, kár, hogy lány", csak tizenéves korában, a konzervatóriumban hallotta. Ma sok, kifejezetten női zeneszerzőknek kínált ösztöndíj és pályázat van, mi több, Bécsben élve nem úgy látja, hogy elsöprő volna a férfidominancia, még ha számszerűen többen vannak is. Nyugaton már egyszerűen nem illik, politikailag nem korrekt csak férfi zeneszerzőket meghívni egy fesztiválra, ez nem menne át. De vannak kifejezetten női muzsikusokat felvonultató koncertek és fesztiválok is. Mindez jó hatással volt a pályájára, de persze önmagában nem lett volna elég. Bella Mátét szülei és tanárai támogatása tartotta a pályán, a "zongorista vagy zeneszerző" dilemmát pedig a sokszor fájó keze is segített eldönteni. Számára is meghatározó volt a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola sokszínű, stimuláló légköre, majd ugyanez a Zeneakadémián, ahol nagyon hálás volt Fekete Gyula liberális, nyitott, támogató oktatásának, a 2009-es UMZF zeneszerzőverseny első díja pedig jelentős ismertséget és elismertséget hozott, ami egyebek között elvitte a színház felé is, hamarosan Alföldi Róberttel dolgozott együtt. Sándor László pályájának alakulásában komoly szerepet játszott, hogy a Nádor Teremben zenészbarátaival szerzői esteket szervezhetett magának, és hogy számára is "meglepő módon" megnyerte a Pannon Filharmonikusok zeneszerzőversenyét. Mivel komponistaként a közelmúltig, mondhatni, autodidaktának számított, még nagyobb jelentősége volt annak, hogy zenészbarátok kértek tőle darabokat, és elő is adták őket. Bizonyos zeneszerzők nagy hatással voltak rá, ami ugyanolyan fontos, mint hogy azután megszabaduljon ezektől a hatásoktól. A legnagyobb hatású Messiaen volt, amiben az is valamelyes szerepet játszott, hogy ő is mélyen hívő katolikus, és zenéjével elsősorban az isteni megelégedésre pályázik. A megkérdezettek zöme nem tudta pontosan megmondani, hány művet is írt eddig - ezt talán a fiatal életkor is magyarázza, másrészről néha a korábbi darabokhoz való ambivalens viszony is (szeretem-e még).

Egy prózaibb kérdésre - miből él ma egy fiatal zeneszerző? - adott válaszaikban szintén vannak hasonló és eltérő vonások. Sándor László zenekari hegedűsként, kisebb-nagyobb megrendelésekkel, fellépésekkel keres pénzt, pályázatokkal, ösztöndíjjal és egy-egy versenygyőzelemmel kiegészítve. Elismeri, hogy pénzkereset tekintetében "nagy különbségek vannak köztünk". Reméli, hogy az egyelőre kedvtelésként űzött botanikából is lesz majd pénz.

Bella Máté egyelőre ösztöndíjas, ezenkívül tanít, alkalmazott zenét ír színházaknak, megrendelésekre komponál, hovatovább a versenygyőzelmek is jelentős alkalmi bevételnek mondhatók. Korának megfelelően a megélhetés egyelőre nem központi kérdés, a jövőbeni tervek közt Fulbright-ösztöndíj és jelentős nemzetközi együttesekkel való együttműködés is szerepel. Már most is elég sok felkérést kap, az UMZF kamarazenei kategóriájának most megnyert első díja újra jelentős megrendeléseket hozott, és ez innentől feltehetőleg csak szaporodik. "Az én generációm nem a fióknak ír, hanem keresi azokat a platformokat, ahol eljátsszák a műveit. Rengeteg zeneszerzőverseny és kurzus van, ki akarnak lépni, meg akarnak mutatkozni." A nagyobb mozgásra, több lábon állásra rá is kényszerülnek - ez a nemzedék már nem onnan fog nyugdíjba menni, ahol elkezdett dolgozni (ha egyáltalán gondolhat stabil állásra).

Horváth Balázs úgy tippel, hogy a 20 és 40 közötti zeneszerzők talán 20-30 százalékának nem kell folyamatosan idegeskednie, mert van valamilyen stabil háttere. ' maga tanít a Zeneakadémián, olykor vezényel, kottákat készít, színház számára dolgozik. Szerinte csak a zeneműveikből világszinten is csak maroknyian élnek - más kérdés, hogy nagyon sok zeneszerző azért vezényel, tanít vagy játszik, mert ezt a muzsikusi lét szerves részének tartja.

Varga Juditnak kivételes szerencséje van (vagy elég esélyt adott a szerencséjének), mert gyakorlatilag minden darabja megrendelésre készül, de szerinte sem lehet zeneszerzésből megélni. "Sosem éreztem még magam anyagi biztonságban" - mondja, pedig koncertező művész is, valamint sok alkalmazott zenét ír, színházaknak és filmekhez. Versenyek és ösztöndíjak is jócskán akadnak, valamint most újra elkezdett tanítani, ráadásul egyszerre a budapesti és a bécsi zeneművészeti egyetemen. Ami a megrendeléseket illeti, a korosztályában nemigen ismer mást, akinek folyamatosan vannak felkérései. Időnként eszébe jut ugyan, hogy jó lenne két felkérés között csak úgy írni, de azért eddig nem érzi úgy, hogy benne maradt volna valami. Van, aki sikeresen be tudja csatornázni már elgondolt, formára váró gondolatait egy-egy felkérésbe.

Arra a kérdésre, rákényszerülnek-e zeneszerzői kompromisszumokra, szinte egyöntetűen a felkérésekben kikötött korlátokat említik. A legritkább esetben szól úgy a felkérés, hogy "írjon nekünk valamit": általában meghatározzák a műfajt, a hangszer-összeállítást és nagyjából az időtartamot is. Van persze, aki ezt kevésbé korlátnak, mint inkább inspiráló keretnek érzi; olyan kompromisszumot, ami miatt utóbb esetleg pirulni kellett volna, senki nem említett, olyan esetet viszont igen, ahol ez az inspiráció nem működött, ezért a felkérést elhárították.

Valamelyest nyilván összefügg a jelentős korai hatásokkal, másrészt személyiség, valamint körülmények, találkozások sok "véletlenének" kérdése is, muzsikusként ki milyen elveket, netán valamiféle filozófiát vall magáénak, bár ennek a megfogalmazása egyrészt nem könnyű, másrészt idővel változhat. Horváth Balázst az érdekli most, hogyan lehet működőképes kapcsolatokat építeni a különböző fajsúlyú, populárisabb és művészibb zenék között. Bella Máté hisz a zenei nevelésben, aminek gyerekkorban kell elkezdődnie, hogy aztán a felnőtt nyitott füllel akarjon kortárs - és bármilyen - zenét hallgatni. Sándor László szerint "minden művészeti alkotás célja és feladata, hogy közvetítsen odaátról", s ő ennek próbál eleget tenni, még ha ezt esetleg nem is érzékeli mindenki. A zeneszerzést egyik megkérdezett sem misztifikálja; Sándor szerint "a munka maga meghozza az inspirációt", Bella Máté is az egyszerű munkát emlegeti a múzsa csókja helyett.

A magyar zeneszerzés (vagy akár zenei élet) belterjességéről, önmagába zártságáról, illetve az ehhez való viszonyulásról megjósolhatóak voltak a vélemények. Az óhatatlanul nagyobb kitekintéssel bíró Varga Judit érzékeli a jelenséget, és azt tanácsolja, a fiatalok mindenképpen menjenek el egy időre, bármilyen foglalkozást űznek is. Bella Máté és Horváth Balázs is tudatában van a belterjességnek, terveikben szerepel a külföldi tartózkodás és töltekezés, valamint igyekeznek nyomon követni a világban zajló folyamatokat. Azt Sándor László is elismeri, hogy nem ismeri eléggé a nem magyar kortárs zenét, de úgy tartja, egyelőre elég feladat számára az itthoniakkal való alapos megismerkedés. És bár ma szinte minden elérhető egy helyben ülve is, Horváth Balázs megjegyzése fontos: itthonról leginkább az ismert zeneszerzőkkel lehet lépést tartani, holott az igazán érdekes dolgok talán mégis egy második, rejtettebb körben történnek, s ezekkel csak ott, helyben lehet kapcsolatot teremteni.

Szerencsére mind a négy megkérdezett alkotónak elegendő muzsikusi feladata van, de ők is hódolnak különféle, zenén kívüli szenvedélyeknek. Sándor László a négy gyerek nevelése mellett gombászik, gyógynövényt gyűjt, és már előadásokat is tart ezen a téren. Horváth Balázsnak a sí, a pingpong és a társasjátékok okoznak flow-élményt, Varga Judit fest, rajzol és ékszereket készít. Bella Máté szívesen sakkozik, ami "kávéházi szinten egész jól megy". "Az én generációmnak a fő problémája már nem az - teszi hozzá -, hogy az úgynevezett elefántcsonttoronyban ragadt, hanem hogy azt a bizonyos tornyot is körbenőtte mára az erdő."

Új Magyar Zenei Fórum

A zeneszerzők számára létfontosságúak a versenyek, pályázatok, ösztöndíjak. A Budapest Music Center és a Művészetek Palotája szervezésében harmadszorra is lezajlott a kétévenként meghirdetett Új Magyar Zenei Fórum elnevezésű zeneszerzőverseny. A versenyre minden 40 év alatti zeneszerző jelentkezhetett, aki magyarnak vallja magát. Ez utóbbi kitétel szerencsés választás, mert elejét veszi a rosszízű vitáknak arról, hogy ki a magyar, ugyanakkor kezelhető határt húz a jelentkezők számának. Idén pályáztak legtöbben: a két kategóriában - nagyzenekari és kamaraegyüttesi (ensemble) - összesen 39 pályaművet bíráltak el; a pályázók mindkét kategóriában adhattak be darabot. A műveket két, zeneszerzőkből, karmesterekből, előadóművészekből és muzikológusokból álló zsűri bírálta el, két fordulóban. Érdekes, hogy az előzsűri és az Eötvös Péter által elnökölt főzsűri - titkos szavazással - ugyanazt a 4-4 művet tartotta érdemesnek arra, hogy a szeptember 25-26-án tartott döntő koncerten versenyezhessen. A verseny feltétele volt, hogy a pályaműveknek kapcsolódniuk kell a száz éve született Ligeti György műveinek szellemiségéhez. Az elbírálás további kritériuma volt, hogy a mű kellően eredeti legyen, valamint olyan szakmai felkészültséget mutasson, amely biztosítja a professzionális előadhatóságot. A zsűri által kiosztott díjak (a nagyzenekari 1 millió és a kamarazenei 500 ezer forintos első díj mutatja a nagyságrendet) és a számos különdíj megtalálhatók a BMC Zenei Információs Központ honlapján - a nagyzenekari első díjat Alessio Elia, a kamarazeneit Bella Máté kapta. A pénzdíj természetesen számít, de ennél értékesebb, hogy a műveket fontos helyeken műsorra tűzik, és még értékesebbek az új művek írására szóló konkrét felkérések. Bella Máté mindjárt három mű komponálásának ülhet neki.